Resinfru

Mogyoró

A közönséges mogyoró (Corylus avellana L.) Közép-Európában, így hazánkban is őshonos gyümölcsfaj. Biztonságosan azonban inkább védett mikrokörzetekben termesztjük. Elsősorban olyan fajták termeszthetők sikeresen, melyek mélynyugalmi ideje hosszú, későn virágoznak.

Az első nemesített mogyorófajták magoncok voltak, melyeket később felváltották a tájszelekcióval, majd a keresztezéses nemesítéssel előállított fajták. A legtöbb mogyorótermesztő országban külföldi fajtákat honosítanak meg.

A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen folyt a világ fajták hazai körülményekhez jól alkalmazkodó klónjainak szelekciója (pl. ʻNagy tarka zelli K. 5ʼ, ʻCosford K.2ʼ, ʻRómai mogyoró K. 1ʼ, ʻGrosse aus Trient K. 3ʼ, ʻBollwilleri csoda K.4ʼ, ʻPrincess Royal K. 6ʼ).

Ezekből kereskedelmi méretű szaporítóanyag előállítás hazánkban nem történik.

Intézményünkben Dr. Szentiványi Péter foglalkozott a mogyoró fajtakutatással. Az Érd-Elvirai kísérleti telepünkön az 1950-es években mogyoró fajtagyűjteményt létesítettek a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Kamaraerdei törzsgyümölcsöséből származó növényanyaggal. Szentiványi Péter a franciaországi Bordeauxból meghívott, a mogyorófajtákat jól ismerő kollegájával minősítette a fajtagyűjteményünkben található értékesebb és a hazai körülményekhez jól alkalmazkodó, perspektivikusnak szánt, nemzetközileg is ismert fajtákat.

Ennek során határozták meg és emelték ki a következő fajtaazonos egyedeket: ʻRómai mogyoróʼ, ʻCosfordʼ, ʻFertile de Coutardʼ, ʻBollwilleri csodaʼ, ʻFehér Lambertʼ.

A Kamaraerdei fajtagyűjtemény szelekciója során Szentiványi Péter felismerte és kiemelt a gyűjtemény kevert összetételű állományából egy jó fajtát. Szerinte ez teljesen hasonlított a korábbi ʻBőtermő nagyʼ nevű fajtára, ezért ezen a néven jelentette be fajtaminősítésre. Ennek eredményeként a ʻBőtermő nagyʼ mogyorófajta fenntartója lett az intézményünk, és ezen a néven terjedt el a hazai mogyoró ültetvényekben és házikertekben.

A fenti hat fajtából mogyorósarj előállító anyatelep létesült a kísérleti telepünkön. Árugyümölcsös létesítésére alkalmas mennyiségű, fajtaazonos (vegetatív szaporítású) szaporítóanyagot Magyarországon csak az Érd-Elvira kísérleti telepünkön állítanak elő.

Mogyoró génbanki gyűjteményünkben ezen hat fajtán kívül megtalálható még öt Szlovéniából származó fajta is, melyek a későbbi fakadási idejük és jó termőképességük miatt lehetnek perspektivikusak számunkra. Ezek az ʻIstrska Dolgoplodina Leskaʼ, ʻEnnisʼ, ʻSegorbeʼ, ʻCorabelʼ és az ʻE104ʼ jelű mogyorófajták.

 

Intézményünk által szaporított fajták rövid jellemzése:

1. Bőtermő nagy:

Kiemelkedő termőképességű, hamar termőre forduló fajta. Makkja nagy, négyszögletes alakú. Kései virágzású és érésű fajta. Kisméretű bokrokat nevel.

 

2. Cosford:

Régi angol fajta, amelynek nincs köze a Cosford K.2 fajtához.

Makkja hosszúkás alakú, csúcsa felé kiszélesedő. Vékony héja könnyen törhető, bele édes. Középidőben érleli terméseit. Bokra középerős növekedésű. Barkavirágzása középkései, nővirágai későn nyílnak. Jó porzó fajta.

 

3. Fehér Lambert:

Világszerte jól ismert fajta. Makkja hosszú, csöves. Korai érésű és kiváló zamatú mogyorófajta. Barna, csíkos héja könnyen törhető. Kései virágzású, bokra középerős növekedésű.

 

4. Fertile de Coutard:

Középkései érésű mogyorófajta. Termései nagyok, lapított gömb alakúak.  A bokra erős növekedésű. Melegebb és csapadékosabb termőhelyekre való. Barkái korán, nővirágai középkorán nyílnak.

 

5. Bollwilleri csoda:

Régi német fajta. Késeibb fakadású. Termése nagy, jellegzetesen kúpalakú. Próbatermesztésre ajánlott.

 

6. Római mogyoró:

Korán fordul termőre, bőven terem. Termése nagy, erősen lapított, korai érésű.

Intézményünkben Szentiványi Péter foglalkozott a mogyorófajtákkal, aʻBőtermő nagyʼ fajtát tájszelekcióval állította elő. A tájszelekcióból adódóan aʻBőtermő nagyʼ igen jól alkalmazkodik a hazai ökológiai körülményekhez, melynek eredményeként napjainkra elterjedt ez a fajta az országban.