Resinfru

Cseresznyenemesítés eredményei

A magyarországi cseresznyenemesítést Brózik Sándor az 1950-es években kezdte meg a népi szelekció során kialakult helyi tájfajták szelekciójával. Ilyen, ma is termesztett tájfajtánk a Buda-vidéki termőtájból a Pomázi hosszúszárú és a Solymári gömbölyű, illetve a Mátra-aljáról az Eger-Gyöngyös vidékén Egri fekete néven termesztett fajtakörből származó Szomolyai fekete.

A tájfajták szelekciója mellett nagy jelentőségű a klónszelekciós munka is. Legismertebb fajtánk a németországi eredetűGermersdorfi óriás. A különböző változatok vegetatív szaporításával nyert „klónok” klónkísérletben való versenyeztetésével kiválasztott különböző virágzási idejű, illetve eltérő növekedési erélyű Germersdorfi 1-esGermersdorfi 3-as és Germersdorfi 45-ös klónok állami elismerés után, klónfajtaként szerepelnek a fajtaválasztékban.

A hazai származású fajtaválasztékot jól egészítik ki az „újabb” honosításból származó más külföldi eredetű fajták:

- a Münchebergi korai fajta szintén német eredetű fajta, jelenlegi fajtaválasztékunk legkorábban, május második felének elején érő tagja.

- a Bigarreau Burlat fajta francia származású, Európában, Észak- és Dél Amerikában is igen elterjedt, a legkorábban érő, már igazán jó minőségű gyümölcsöt adó fajták egyike.

- a Valerij Cskalov fajta a volt Szovjetunióból, a Krímben lévő Melitopolból származik, mely a mai Ukrajna területén található. Ukrajnában széles körben termesztett, az ukrán cseresznyenemesítésben apai szülőként széleskörűen használt, a Bigarreau Burlatnak egyik legjobb, vele azonos gyümölcsminőséget adó pollenadója.

- a Krupnoplodnaja mely szintén volt Szovjetúnióból, mai Ukrajna területén, a Krimben lévő Melitopolból, származik.  Középkései érése, igen nagy termőképessége, termésbiztonsága és nagy gyümölcse jelenti legfőbb értékeit.

- a Van fajtát Kanadában, a summerlandi kutatóintézetben állították elő. Az egész világon elterjedt és használt fajta. Korán és hosszan virágzik, virágpora sok termesztett cseresznyefajával kompatibilis, ezért a korai és a középidőben virágzó fajták jó pollenadójaként tartják számon.

- a Stella fajtát is a kanadai Summerlandban állították elő. Az első a termesztésbe bevezetett, gazdasági szempontból is értékes öntermékeny cseresznyefajta. Ez a fajta öntermékenységének köszönhetően igen nagy népszerűségre tett szert, a világ cseresznyetermesztő államainak nagy részén elterjedt. Gyümölcsének repedésre és rothadásra érzékenysége ellenére öntermékenysége, középkései érése és elfogadható gyümölcsminősége teszi értékessé.

-a Sunburst fajtát, melyet szintén a kanadai Summerlandban állították elő, öntermékenysége, középidejű érése és nagy gyümölcse jelenti legfőbb értékeit.

A cseresznye tervszerű keresztezéses nemesítése Magyarországon Brózik Sándor nevéhez fűződik. A nemesítési munkát Brózik nyugalomba vonulása után 1985-től napjainkig Apostol János folytatja, Szügyi Sándor segítségével.

A keresztezéses nemesítés első ciklusa alatt (1953-1957) végzett keresztezésekben, Brózik a Germersdorfi óriás fajtát használta anyai szülőként, keresztezve azt olyan fajtákkal, mint Budakalászi helyi fekete, és a Podjebrád sárga cseresznye. Ebben a ciklusban szerepelt még anyai szülőként a Hedelfingeni óriás fajta is, melyet a nemesítő a Germersdorfi óriás fajtával keresztezett. A keresztezéses nemesítési programból, illetve a Germersdorfi óriás szabadtermékenyüléséből származó hibrid magoncok képezték a szelekciós munka alapjait. Ennek a keresztezési ciklusnak az eredményeként állami elismerésben részesültek a Margit (1987), a Linda (1988), a Katalin (1989) és a Kavics (1999) cseresznyefajták.

A keresztezéses nemesítés második ciklusa 1972-ben kezdődött, melynek célja az öntermékeny fajták előállítása volt. A programban főképpen a Ljana, a Van és az első keresztezési ciklus alatt előállított F1 nemzedékből származó Kavics fajták keresztezése történt meg az angliai John Innes Inézetben előállított, és onnan származó, öntermékeny, Cherry Self fertile 45és 46-os mutánsokkal. A keresztezésekből származó hibridek közül született a Vera és az első magyar öntermékeny fajta azAxel, mely jelenleg az egyik legkésőbbi érésű fajtánk és 1999-ben kapott állami elismerést.

A keresztezéses nemesítés harmadik ciklusa 1974-től 1984-ig tartott, melyben a Ljana, Bigarreau Burlat, Van, Trusenszkaja 2,Sárga Dragán, Hedelfingeni óriás és ezek hibridjei képezték a nemesítői munka alapjait, melynek eredményeként számos ígéretes F2 és BC (visszakeresztezett) nemzedék keletkezett. A szelekciós bázist a Bigarreau Burlat és az öntermékeny Stellafajta keresztezéséből származó hibrid nemzedékek is bővítették és bővítik ma is. A hibridizációs munka eredménye az államilag elismert fajták sora: Rita, Aida, Tünde, Annus, Camen, valamint öntermékeny Petrus, Sándor és Paulus.

A negyedik keresztezési ciklusban 1987-től, a Sunburst és saját nemesítésű öntermékeny hibridjeink kerültek felhasználásra az öntermékeny hibridek további előállítása céljából.

 Az ötödik keresztezési ciklusban az öntermékenységre történő nemesítésen kívül 1998-tól megkezdődött a tervszerű nemesítés a gombabetegségekkel szembeni ellenállóképességre is.

Letölthető anyagok a cseresznye kutatás témaköréből

Cseresznye fajtaleírások

download

Cseresznyenemesítés eredményei

download

A legfontosabb cseresznyefajták érési ideje

download

Békefi Zsuzsanna : Cseresznyefajták termékenyülési sajátosságainak vizsgálata hagyományos és molekuláris módszerekkel

download